Maretics Erika : Ház

 

Enyészet múlatja perc-gyorsan az időt

a repkénnyel benőtt romos házban,

valaha égre nyúló kéménye is ledőlt,

a tetőn rozsdás szélkakas áll,

már nem nyikordul,

fals dallamát csak ő hallja,

mikor az arra tévedő szél,

néha sajnálatból megforgatja,

az ablakokban kísértet nárcisz virít,

foszló függöny szakadozik rég,

egyetlen görbe szög tartja még,

a kertben vadrózsa burjánzik,

árnyékában mohos, öreg kút bújik,

forró déli nap hevétől remeg a táj,

mély apátiában csoszog,

süppedő sápadt avarban a nyár.

Legutóbbi módosítás: 2015.03.24. @ 20:48 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.