az éjszaka lengőajtói megnyílnak
lobog a vadfény a fák tetején földig
hajol a kócos csend rései közt hangod
tapintható könnyű lüktetés bőrömön
számon édes ízű simogatás ahogy
vagy ahogy közeledsz mezítelen
izzás a világ egymáshoz szédülnek
a nappalok és éjszakák egymásba
érnek az évszakok helyet cserél
a hold a nappal a hideg csend
a sötétség fáradt arcáról lassan leolvad
az éj mélytavában nádak zizegnek
a sűrű homályban rojtos felhők
fészkelnek az égig érő szobrok vállaira
ölükben elszelídül mind a hét pillanat
az álmos házak köré fényeket hajtogat
a virradat szívünkben lassulnak a tegnapok
zajos omlásai s míg tenyerünkben
holnapokat álmodnak mesebeli madarak
lent fent abban az áldott szívzuhogásban
minket őriz a végtelen idő
