a horizonton kövér halak
úszkálnak komótosan
egy kerti asztalra
öreg óra támaszkodik
számlapja mint a méz
lassan csorog le
és aritmiásan ütemezi
a rövidülő időt
egy horgász csípőjén
hintázik a szél
szőke fürtjei
tetovált rózsára omlanak
zsinórján a mélyhorog
alámerül
körmén
gyöngyházlakk-tükörbe
néz a víz
valahol egy héja felsikolt
fél hogy csőrében
alszik ki a nap
de hamar elcsitul
mikor hallja
hogy a hazug éj
az aritmiás percnek is
royal flush-t ígér
Legutóbbi módosítás: 2015.03.25. @ 10:18 :: Schmidt Tibor
