M. Laurens : ORDÍTVA

 
M. Laurens:
 
ORDÍTVA
 
Fájdalmaimmal nem terhellek,
pedig a némaság gyilkos gödör:
e nyomorult földön jó-páran élnek,
kiknek sorsa vidámság és gyönyör.
Boldogok, hogy fájdalmat nem találva,
sorsukat megáldotta a magas ég,
bezzeg Én: ordítva kiáltok átkot,
hogy élettel vertek meg: valaha rég!
 
A végzet tesz a nyomorultra!
Piszkálva minket, röhögve jár
és üdvödet szanaszét dúlja:
akár csak egyetlen hazád a tatár. 
Azért is…! Terheit sarokba dobva,
e száj üvöltve, átkozva perel,
e test görcseiben rángva izzik,
haragját teremtőjéhez küldve fel! 
 
  
( Pest – Buda 2015. március 19-21.)
 
 
Legutóbbi módosítás: 2015.03.31. @ 21:00 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )