Nap: 2015.02.26.

Bárhol vagyok, a hiányom veszem észre – ez némi ijedelem, mi nem teszi lehetővé, hogy ott legyek, ahol vagyok – ez nem azt jelenti, mintha valahol másutt volnék – de ott alig, amit majd megbánok, mert végül is hiányzom – [… Tovább]

  áldassék az ásatás a fantáziával kitöltött múlt a velociraptorok a dinoszauruszok megkövült nyoma áldassék a sikeres üldözés és menekülés minden elmúlt véres pillanat s áldassék a győztes faj az emlősök sora és áldassék a zsákmányban és áldozatban önmagára ismerő [… Tovább]

Fotó: Mánfai György időtlen idők óta ismerlek –                az özönvíz előtti múltat             visszahozni lehetetlen                     mióta nem vagy nekemhétmérföldes [… Tovább]

Apámba beleroskadtak az évek. Homlokán a gondok feketék,  fehérek. Belőlük lomha semmiséget farag, s rám hányja forgácsait, mi napvégén megmarad. Apám a világnak vígnélküli senki. Pedig resti-vitéz, katona, s férj is tudott lenni. Csöndes utak komor, őszülő árnyéka, ki úgy [… Tovább]

Illusztráció: saját kép   reszket odakint az öreg nyárfa zizzen száradt levele a szélbenfénytáncát egy néma veréb járjadaltalan üres képzeletképbenposztóba öltözött a fagyos égsötét árnyékától szenved a földvetkőztetné meztelenre a véglevélruhával takarja a völgynincs szánalom viharok döntenekmég alig élt ifjúsága [… Tovább]

Illusztráció: saját képrészlet     Felhő suhan kint felejtett gabonán, űzi a tekergőt, van már segítségem! Kíméletlen harcuk lidérces látvány, gyapjú paplanomat magamra terítem. Álmomban mosolyog mézelő szőlő, nyárfáim susognak, kócosak a tuják, kopár fáival szégyenkező erdő, földön szétterítve színes [… Tovább]