Pák Diána : Apám

Apámba beleroskadtak az évek.

Homlokán a gondok feketék, 

fehérek. Belőlük lomha semmiséget

farag, s rám hányja forgácsait, mi

napvégén megmarad. Apám a világnak

vígnélküli senki. Pedig resti-vitéz, katona,

s férj is tudott lenni. Csöndes utak komor,

őszülő árnyéka, ki úgy jár-kel a kertben,

mintha tavaszt várna. Apám homlokán

búzamezők lengnek. Fölötte ágyat vet Isten

pár fellegnek. S ő álmodik: szebbet, 

mint az élet. Szebbet és jobbat, mint 

bárkitől kérhet. 

Legutóbb szerkesztette - Pák Diána
Szerző Pák Diána 15 Írás
A nevem Pák Diána Szeretem a művészetet, így az irodalmat is.