M. Laurens : AZ ŐSI NYELV

2015.02.15. M. Laurens Vers 5
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
 
M. Laurens
AZ ŐSI NYELV
 

Ahogy a részeg nyögdicsél,

a fene-tudja, mit mesél.

Vigyorogva les szfinxeket…

Mit lát? Kit hall? Miért nevet?

 

Libákkal fenn egy resti száll?

Hát… nagy gágogva fel-fel áll.

Majd lehuppanva énekel:

irtóztatóan-rémesen.

 

Hogy mit kuruttyol a garat,

még felfogni is nagy falat:

ősi nyelv, isteni talány…

Az angyalok se értik tán.

 

Pest-Buda 2015. február

 

Kép:

Pólyai Tibor: Ivócimborák (részlet)

 
A vers cím, szerző és a forrás megjelölésével, nonprofit céllal szabadon után-közölhető. 
A vers bárminemű átdolgozásához a szerző külön engedélye szükséges! 
Copyright © M. Laurens 2015 minden jog fenntartva!
Legutóbbi módosítás: 2015.02.15. @ 07:53 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 223 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )
Honlap