Marthi Anna : Káoszból

 

Káoszból írok neked. Vár a dolog,

bár még úgy bálint-napoznék egy keveset veled.

Nem lehet semmi fontosabb: fehérmosás,

a fele mosatlan, udvaron a napsütés,

vasárnapi ebéd, mint e megszűrt

hallgatásból versbe keveredés.

Kiürült emlők helyett ki nem

ürülő emlék minden részlete

annak az első intimitásnak,

amiből lett a ma, hiába van-e

bármi, amiből kiszakadtál,

mert én tanultam, végtelenszer

újra összeraktalak, ne fájjon úgy.

Lehetett volna másképp?

Azt nem tudom. Csak irgalmasan

várom elfogyó erőm szavát, tán

meghallod, és te leszel újra, Te,

az a valaki más.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.02.15. @ 13:47 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1335 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak