Vaskó Ági : Csenddé fakad

 

 

Nézd Kedvesem a teliholdat
szerelemhintóként, hogy lebeg,
látod, vágyunk csillaggá olvad,
s felnyársalják lándzsás hegyek.

Bíbort izzó lüktető vérünk
násztáncot nem jár az érfalon,
egyre fakulóbb reménységünk
sárgán folyik a holdudvaron.

Látod Kedves, gyengülő fényünk
halványkék most márvány eres,
hiába bont nyoszolyát éjünk,
ha nem súgod már: Szeress! Szeress!

Oly hideg az álmatlan hajnal,
szakadthúron nem szól altató,
bár csak elérnélek ajkammal,
lennék párnád, lennék takaród.

Nézd Kedvesem a teliholdat,
fényezüstje már csenddé fakad,
búcsúcsókja az égre olvad,
s porrá égeti vágyszárnyamat.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 119 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.