Marthi Anna : Beérés

2015.02.25. Marthi Anna Vers 8
Elolvasta: 49

Lassan beérik a képzelet, termést hoz a múlt nehézsége.

Megtalálom helyem, ellélegezve sóhajt rád frissülő hitem.

Ez számít, ha a természet lábon kihordva rólad meséli el,

eltelt éveink apró feledéseit még hány nagy emlék éri fel;

mióta bőrre simul hajszál-sorsvivő utak közén, tenyereden

egy tócsa formájú kicsi halmaz, lehetne a harmadik szemed,

vakuláskor nyíló rálátás a boldogságra, hozzon új erőt, ami

lépésemként összead, mindig lesz még csend, elszámolatlan.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.02.25. @ 18:25 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak