Seres László : Tükröt tartok

A mérlegre már fel se teszem, 
hogy mi volt tegnap, s holnap mi lesz.
Vihart se keltek, lengedezem,
tükröt tartok az éveimhez. 
Nem éhezem, nem szomjazom, 
a napjaimat foltozgatom.
Tudom, haza sohase érek,
folyó se tér vissza az érhez. 
Magamba nézek, mint tó tükre 
hullámtalanul, elmélyülve,
hol megigazulnak a szavak
kimondva azt, amit nem szabad. 
S ha kérditek, mi végre lettem én 
egy átutazó e földtekén, 
mindig más és más rá a válasz, 
miként más vagyok, mint a látszat, 
aki volt, aki van, aki lesz. 
Nem hasonlítható senkihez. 
Vagyok, akinek hiszem magam, 
életrevaló, gyámoltalan,
rajtam nem fog se áldás, se átok. 
s ha mégis, akkor azt hagyom rátok.

 

 

(Kép: Keszthelyi György: A tükör)

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.02.19. @ 09:44 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.