Bakos Erika : A holdmadár röpte

Amikor álmatlanok az éjszakák,
s nyoszolyákon gyűrött lepedőt
simít az idő, odakint dús faág
rejtekéből holdmadár bújik elő.
 
Várja a fényt, az ezüst ragyogást,
mely a hold szeméből csörgedez,
s földet érve lassan eléri tollát,
amit e vágy újra, s újra megsebez.
 
Miközben énekel száz könnyet
hullajt, átkos szerelem az övék,
éjjelente vére sírkövet
öntöz, ott fenn minden vaksötét.
 
Felhők paplanjain még megpihen,
utolsó dalát szórja szét az éjbe,
lassan eltűnik a telihold, s Isten
felrepíti, fel a messzeségbe.

 

Legutóbb szerkesztette - Bakos Erika
Szerző Bakos Erika 208 Írás
Bakos Erika vagyok egy Szeged melletti kicsi faluból. 54 éves, két gyermek édesanyja. Szeretem a szép szavakat, az őszinte gondolatokat és a szép verseket. Kedvenceim: József Attila, Pilinszky János és Ady Endre. Versírásra a férjem halála után adtam a fejem, így próbálom öt éve örömeim, fájdalmaim kifejezni. Az első irodalmi portál, ahol publikáltam gondolataimat, a Poet honlapja. Tagja vagyok a DéeMKá Irodalmi Csoportnak. Nincs saját kötetem, de verseim jó néhány Antológiában megjelentek. Még az út elején tartok, de a költészet iránti alázattal teszem a dolgom. A Héttoronyba tanulni jöttem és megköszönöm a jóindulatú segítséget. Szeretnék a portál aktív tagja lenni. örömmel tölt el, hogy itt lehetek.