Lucskai Vincze : Hitvány vetélő

törzsasztalnál haldoklik 
A Holnap
és kávé illat sző rá halotti leplet
jacquard kelme
idegen
s a zsinórhúzó fiú fenn a toronyban
mondókáját morzsolja
monoton 
századok suhannak
monoton 
mintázza alant a piazzát
átmintázza 
ezt és amazt is a folyó túloldalán
szent
lász
mer
tér terem
szent 
mer lász
óh ti láncfonalak
oszlopai a dicső múltnak feszüljetek még
tartsátok Hunniát
mert cudar egy szövöde ez
és hitvány a vetélő
azok a korhadó thonetek
a kávéház teraszán
kiültek mind a vének
bárd hangokat suttog a szél
az egyiken lám a fehér csönd
csüggedten nyöszörög
csésze falán a zacc
kusza rajz
jaj
minden minden elveszett
hallgatóznék
kik lakják még a tereket
és mit dalol ott a nyelvem hangja
fogyván
megfogyatkozva
ha ismét túrják a teremet
fogom a bánatom és a fűzfákra aggatom
ott lenn a körösnél
csobogjon szenvedésem együtt a folyóval
és vergődjön a partok között
gáttól
gátig
Szilvástól a Tiszáig
hallasd még hangod  
mert szennyesek a falak
burjánzik a penészvirág
világ
Remete nincs oly távol A Holnaptól
halljam a hangod
csörtetnek az iszonyú bitangok 
és hajolni nem szabad
nem szabad
csésze falán a zacc
kusza rajz
jaj
minden minden elveszett
és te is
a rab prédikátorok dalnoka
dalolj
dalolj
fulladjon tajtékba a bősz hullámtorok
és csésze falán a zacc
rendezze át a karcokat
lássam ismét a szobrot 
ha a fekete sas óvón 
kitárja felé 
felénk szárnyait
2015.02.23
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:57 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...