Koosán Ildikó : Klety Sotiriadou: Óda egy Driádhoz

Nyomtatás

Klety Sotiriadou 
 Óda egy driádhoz
 
                            Terena-nak
 
 
 
Dús erdei mélyből hirtelen bukkansz elő
forrásvíztükörben tükröződsz vissza.
Nézésed  átható néma ígéret
átlényegíti titkos belső világod.
Óarany színben fénylik az orcád
szivárvány kárminja ajkaid ívén.
 
                            *
S a tested, ág-boga szinte követhetetlen
forró, mámoros illatát idézed
mirha, szantálfa, jázminligeteknek.
Álmatag mozdul, libben a pillád.
Nem fogadott be még a világom.
Nem vagy még hajnal, virradat leszel mégis.
 
                            *
Izgulok, várom, törjön e tükör össze
érintsem lebegő, fénylő alakod.
Félig nyitva az ajtó, feltárul a titok, a tölgy belseje
labirintus, nehéz kijutni onnan.
Ott tartod összezárt tenyeredben
rendíthetetlen az élet fonalát.
 
 
Koosán Ildikó fordítása
2015. február 22.
 
 
ΩΔΗ  ΣΤΗ ΔΡΥΑΔΑ
 
Αναδύεσαι μέσα απ’ τα συμπαγή του δάσους υλικά
μιας ήρεμης πηγής αντικαθρέφτισμα.
Διάφανη υπόσχεση το βλέμμα σου
σ’ ένα αόρατο ένδον διαλογίζεται.
Ώχρες στο φωτεινό σου μάγουλο
καρμίνι στο ουράνιο τόξο των χειλιών σου.
 
Και το κορμί σου ριζωμένο και σχεδόν αθέατο
θερμά μεθυστικά αρώματα υπαινίσσεται.
Μύρο και σανταλόξυλο και γιασεμί
σκιάζει βαρύ το βλέφαρό σου.
Δεν είσαι ακόμα του δικού μου κόσμου.
Δεν είσαι της ανατολής αλλά ανατέλλεις.
 
Αδημονώ να σπάσει το γυαλί
σχεδόν αγγίζω την ολόφωτη μορφή.
Μια πόρτα μισανοίγει μυστικά τη δρύινη ουσία
λαβύρινθος και δύσκολο να βγεις.
Εκεί, μες στο κλειστό σου χέρι
σφιχτά κρατάς το νήμα της ζωής.
 
FONETIKUS
 
Odi szti Driáda
 
Anadiesze mesa ap’ ta szimpagi tu daszusz ilika
miasz iremisz pigisz andikathreftizma.
Diafani iposzheszi to vlema su
sz’ena aorato endon dialogizete.
Ohresz szto fotino szu magulo
karmini szto uranio tokszo ton hilion szu.
 
Ke to kormi szu rizomeno ke szhedon atheato
therma methisztika aromata ipenizete.
Miro ke szantalokszilo ke jaszemi
szkiazi vari to vlefaro su.
Den isze akoma tu diku mu kosmu.
Den isze tisz anatolisz ala anatelisz.
 
Adimono na szpasi to giali
szhedon angizo tin olofoti morfi.
Mia porta misanigi misztika th driini uszia
lavirinthosz ke diszkolo na vgisz.
Eki mesz szto kliszto szu heri
szfihta kratasz to nima tisz zoisz.
(Fonetikus görög szöveg: Fokasz Nikosz)
 
ANGOL
 
ODE TO THE DRYAD
                                          For Terena
 
You step forth from the dense matter of the forest,
A reflection of a serene wellspring.
Your gaze a diaphanous promise
Meditates in an invisible inner world.
Tinges of ochre on your luminous cheeks,
Carmine on the rainbow of your lips.
                   *
And your body, rooted and almost unseen,
Gives off hints of warm, intoxicating scents.
Myrrh and sandalwood and jasmine
Weigh heavy on your eyelids.
You are not yet of my world.
You are not yet of the East, but you are rising.
                            *
I can’t wait for the glass to shatter,
I almost touch the lighted blazing form.
A door half-opened, secretly reveals its oaken essence,
A labyrinth — one very hard to quit.
There in your closed hand
You tightly clasp the thread of life.                              
 
Translated in English by Jane Assimakopoulos