kép: internet
Ahogyan a pókhálót a hajnali harmat,
mint éjjeli lepke a lámpafényt,
érintenélek, simogatnálak,
szerelmes kedves a kedvesét.
Hozzád mindig visszamennék,
mint az a lepke a fényre,
de tudjuk, hogy a végén meghal
és lehull a mélybe.
Mégis csábít, kínoz folyton
valami furcsa villanás,
te vagy a fény, én a lepke,
a lámpa alatt reggel megtalálsz.
Legutóbbi módosítás: 2015.02.18. @ 10:00 :: Kató Marianna
