Hol volt, hol nem volt, volt egyszer,
Nem, nem, elkezdem még egyszer.
Hol volt, vagy hol van, nem tudom.
Tán, mint a követ félúton
Elveszett, nyoma sem maradt?
Beszélek tücsköt-bogarat!
Hiszen itt van ni, mutatom,
Itt hempereg az ujjamon.
Tudjátok meg, réges-régen
Még a Kraszna partvidéken
Élt egy mamlasz, rest tenyéri,
Meg is mondom: Lusta Béni.
Ott henyél a tenyeremben,
Most is néz és nevet engem,
Magának túl sokat enged,
Így adtam neki e nevet.
Tenyérország terjedelmes,
Olykor száraz, olykor nedves,
Olykor ilyen, olykor olyan,
Harmadjára meg amolyan.
Na de nem húzom a cérnát,
Tegyünk most egy röpke sétát:
Dús vérerek csordogálnak,
Körömtornyok is megállnak,
Itt lakik a bőr és szövet,
Meg a tenyéri nagykövet.
Túlontúl is nagy ez a hely,
Annyi izzadtságot termel,
Él itt baktérium, gomba
Tetv, anyajegy a markomba,
Elfér benne minden kézi,
Pattanás meg Lusta Béni.
Csuda egy teremtés ám ő,
Hanyag, hogy a szőrszál ránő,
A vízhólyag is leszárad,
Bezzeg ő el sosem fárad,
Mindig-mindig stresszel engem,
Máglyával is fenyegettem,
De aztán meg meggondoltam,
Hisz nélküle már nem olyan,
Mint hajdanán, izgett-mozgott
De szépen rázta a rongyot!
De most, mint egy öregember
Meg sem mozdul, mint a tenger.
Odajutottam, hogy máris
Megmutatom, hol van Páris!
Menjen oda, nem érdekel,
Ha könyörögve térdepel,
Hagyjon békén, ne zaklasson,
Szégyent énrám ne tapasszon,
Meg a fogát vicsorítja,
Örökké haragom szítja,
Sír nekem, hogy szeret engem,
Bezzeg jó nagy neveletlen:
Hogyha asztalhoz ülök le,
Mindjárt előtűnik ökle,
Azt csinálja, kérem szépen,
És ezt műveli már régen,
A kanalat elejteti,
A levest elcsepegteti,
Aztán töröljem utána,
Amit rakott a gúnyámra.
Volt olyan is,.. el se mondom,
Ez az én nagy szégyenfoltom,
Mások előtt lejáratott,
De otthon egy olyat kapott,
Nekem is fájt, úgy elvertem,
Fájt bele a szívem, lelkem,
De hát nyugtatót nem kaphat,
Mert a bendőm belehalhat,
És én jobban szeretem azt,
Mint ezt a hóhányó ravaszt.
Elfelejtettem már milyen,
Hogy a tenyerem elpihen,
Hogy elernyed minden izmom,
S nem kell éljek ennyi szitkon;
Olvastam egy Kosztolányit,
Szeretem a novelláit,
És mint az az Esti Kornél,
Másik felem: csúnya hóhér
Ez a bitang a kezemen,
Allergiás rá a testem.
De ha bennem él, mit tegyek?
Fiatal vagyok, és lehet:
Megkomolyodik a balga,
Kinő az esze, a bajsza,
Aztán majd, ha előtoppan,
Nem kell többé elmakogjam,
Hogy eltitkolt féltestvérem,
Lusta Béni, kérem szépen.
…
Írom ezt a verset mostan,
Idegtépő állapotban,
Mert nem hagyja, hogy azt írjam,
Amit ide kigondoltam,
Tovább tartana, ha lenne
Egy gramm szusz a tenyerembe.
Legutóbbi módosítás: 2015.02.27. @ 16:08 :: Bálint Szilárd
