Marthi Anna : Tudatkolduló

 

 
 

 

 

 
Boldoggá teszlek, mert úgy szeretlek,
ahogyan fejlődést követ kutató, szülő.

Gnózis a minden voltam már tekintet.

 

Visszaadni, transzmutálni azt, kiben ön

magát felismeri. Épkézlát isteni mester,

kinek üres elméje; bensőből él létezést.

 

Engem boldoggá tesz a jó anyaság és

a szerelem, ami már agapére hasonlít.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.02.18. @ 15:17 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak