P. Tóth Irén : Kétezer-tizenhárom nyarán

 

 

Megreked a szó

majd zúdul a hang

mely megindult úgy

mint áradás a Dunán

kétezer-tizenhárom nyarán

hömpölygött az ár

és imádkoztunk mi is

ne vigye el

ne vigye már el

neki úgy sem kell

játékszer minden

mi útjába kerül

visz házat embert lelkeket

hétköznapot ünnepet

 

ajtók ablakok hiába zárva

betör mint rablógyilkos orvul

kikutat titkos sarkokat

ki nyeri meg a harcot

mindig a víz az úr

jön lát és győz

gondoltad

de mégsem így megy ez

mert vannak még helyek

ahonnan feljebb érnek az imák

hiába gondolnád

hogy nem lehet tovább…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.