vegyes

Ma tisztát libegünk

Néha izzó várfalakat emelnek a szavak, máskor jámbor poénokat terem, egy pap a templomi kereveten mosolyba ágyazott szereteten.   Lágy hang és izzás, fényszínek tükre, ablakok üdvén átkéredzkedve, halk szavak bokra lészen, hozzánk hajolva, egy karolásba vesz mindenkit, ki volna. [… Tovább]

Vers

Macskalesen

Délig csak a vackán durmol, s szabadulván éji múlttól  hátat görbít gerendákig – szeme csillog, nagyot ásít. Tágas csűrben nyúlik, terül jóllakottan – kívül-belül… Kandúr – nagyúr! Hisz bakmacska, lesi, mit tesz az asztalra ház úrnője, vagy a cseléd, s [… Tovább]

Vers

Apoteózis

Beszürkültek a hétköznapok. Nincs más, csak a munka, a pénz meg a gond. Egy kiló kenyér penészedik a polcon. A növekvő foltot nézem: megint Rád gondolok.   Évek vagy évezredek? Ki számolja? Élsz? Nem érdekel. Megsebzett kezed, csak azt látom. [… Tovább]

Vers

Alkonyfényben

Alkonyfényben                             Koosán Ildikó       Hiába küzd,  -itt nincs szabály -, nem visz előre csónakom; szűk partra vet ki a dagály, jó szélről miért álmodom?   Magamhoz újra visszatért az út, most ezerszer nagyobb távolság hív, és [… Tovább]