Hónap: 2013 augusztus

      Szememre szórja csillagát az őrült,   akarva még, hogy minden éj legyen,   pohárba tölt magánysötét borából,   a gyertya lángból új regényt varázsol,   s mesés világgal indul ellenem.     Talán nem is tudod, ha [… Tovább]

          Ólom fénnyel érkezik a reggel,   mulandó, üres szavakat suttog,   majd elillan büszke kerekekkel,   a házak mögött falevél csattog.       Röggé tapad a csillogó szél is,   utcánk végéig bukdácsol,   [… Tovább]

    Lerágott száj minden éjszakám. Nyűtt-nyúzott álarcom fekete. Ma páncélos sisakom mielőtt felveszem, szétárad bennem valami libidós szesz, “szárnyat igéz” szavadra; elmegyek, mások úgy menekültek ettől: bóbita,  bóbita, hajnali ködfalú várban, óriásom alszik, szuszogását védő vágyteli, vágybegyűd, ágybeli,  márpedig [… Tovább]

                                 Radnai Istvánnak   Könyv kiterül: Radnai rét. Fut a, fut a hegyi patak, csúcson túl, tart torkolatba. Tört egészek csillámlanak tükrén, annyi pillanat-év! Madártávlatból az élet, madártorkon átszúrt szavak. Kristály patak. Futása ha törik, apró habok ezre [… Tovább]

  Napok óta tűnődöm, kedves szavakon.   Ablakomon túl reggeli homály. Páracseppek, csendes üzenet.   Kalapot emel az ősz, nézd, arannyal festeget.   Valami másra várok. Szempillám mögött álmok.   Szeretném most finom, szűrt fénnyel megrajzolni.                      * Mégsem, [… Tovább]

    Sarkain gubbaszt már a Föld. A vén Hold       kiszáradt tófenék. Összegyűrődött       felhők a vásznon. Valaha enyém volt       fényostoros csíkja az árnyak mögött.         Smucig lettem, őrzöm a tegnapokat.       Túszaim, [… Tovább]

Halálra ítélve mint ember. Mint fontos tagja a társadalomnak. Sorvadó testbe veszett remény. Úgy jön az öregség, ahogy a szomj, az éhség: elkerülhetetlen-kegyetlenül. Nézd, körülöttünk annyi a kérdőjel, mégsem történik semmi. Tudom, nem álom ez a hely, de valahol kell [… Tovább]

    Ébredek. Gondolataim felriadt madárraj, szétrebbenve keresnek menedéket a szoba távoli pontjain, majd megülnek szürke hallgatásomon. Élénk, fekete gombszemük kísér, hogy felkelek és levetem magamról az éjszaka mázgás álmait. Vállamon minden nap karcos, sziklányi terhe: soha többé nem jön [… Tovább]

Úgy húzom le a bőrt testemről, mintha egy overálból bújnék ki, már nem véd meg semmi.   Újra törékenynek lenni -önmagammal közelharc-, ahogy a tükörre borulva sírok, és újra csak allergia a piros szem és nem hiányzik senki, nem halt [… Tovább]

a költő rontja a levegőt       míg görcsös két kezemmel  verset karmolok könnyeden a rántást kavarod hagymától könnyes szemmel meghatódom itt bent versel s rímel hámoz és hímez ahogy a tisztességes hímek írhatom sosem feledlek el s közben [… Tovább]

                                                      Léleknyi csönd, teremtett lélek, ne higgyétek, hogy                                                     kegyelmet kérek. Télben, déröklű iszonyatban,                                                     szívemig fölérő hamis [… Tovább]

    Sóhajts szívembe örömöt, bánatot, szerelmet, kérlek, sóhajtsd lelkembe tiszta, színezüst lényedet. Pofozz erős kézzel, véss arcomra sebet, ha kell, csak ebből az időtlen, rút álomból ocsúdjak fel.   Hadd áradjon ki fekete vérem, inkább hagyom, de sohase kelljen [… Tovább]

      adria kékje – dicsőíthetik bárhogy – nélküled semmi

  – Nekem innen kezdődik a vers. Ami előtte van, igazán nem mond sokat, nem mond többet. rád gondol minden  bármerre járok de itthon is ami érték mind fényes arcodat hordja miért vagy bennem áldott sosem öregszel csak szépülsz s [… Tovább]

      Kedvedre viháncol a nap óriás kezeid alatt, és őrületes fénybe fog, ahogy köribénk forgatod   Tökéletes a pillanat, amin a végtelen halad, s kilüktetik a csillagok, ahogy dobog a mellkasod.   Én meg itt kérdezem alul, föllesve [… Tovább]

      Csak pipacs alakjában létezel, ahogy a nyár jő, évente egyszer, villanásnyira még eszembe jut pirosló emléked, s messzire fut.

    Falhoz csap, hencser-vékony érzelem, gesztenyeíz, hulló levél ereszen, előre szár, szárra ház, jelenkegyelem, emeleten a “nem” terem, üvegtelen.   Ablak? Fontos! Ajtó zárva? Sorrendtelen félhomályba, szabadon, ha akarom, Ha…   Szabadon, nem nő kötelezőn hajadon. Félhúr rezeg, rá-rá [… Tovább]

  Kezed nyoma bőrömbe ég, tetoválásként izzik combomon, nem elég a szádból, amit tőlem akarsz, hamarabb kigondolom, kigombolom a farmerod, és…   tetoválásként izzol a nyakamon, most nem elég a szádból.      

        Az éjszaka nehéz csendjében néha életre kelnek a hősök, a háborúk, a mesék. Te csatáid. Te halálod. Szívemig érsz, életen innen, halálon túl… Néha olyan vagy, mint egy felhő. Rám nézel, de mire megtalállak, e világnyi, [… Tovább]

Szeretettel küldöm minden bort szerető magyar embernek! Ne olvassátok, daloljátok!     Bevezető:   – Bort sohase igyál éhgyomorra! – Ivás előtt ne egyél édes ételeket!  – Ügyelj a borfajták hőmérsékletére!  – Bort mindig megfontoltan, lassan igyál!  – Apró kortyokban [… Tovább]

      Naposak a lapos tetők De most sötét és meleg   Hajnalra fáradtan kelnek Nyújtóznak a házfalak   Lélegzik él – a vasbeton Fojtott vágy a zebrán   Emez oldaltól másikig Örökös fekete-fehér   Oldódás és kötődés Noteszba [… Tovább]