Az utcánkban — melyet kezdetben nem tudni, miért a pokolról neveztek el, s csak később vehette fel Nepomuki Szent János nevét — annyi híresség lakott és élt, hogy egy kisebb város a felével is beérte volna. Eme [… Tovább]
Ma sem tudom az okát, de gyerekkoromban nem kedveltem a macskákat. Emlékszem, valahányszor az utamba került egy, addig nem nyugodtam, míg ki nem kergettem a világból. Egyedül Matyi, Vilma néni hófehér szőrű, égszínkék szemű kandúrja érezhette biztonságban magát a [… Tovább]
A lenyugvó nap fénye olcsó festékként kenődik szét a félegyházi házfalakon, mikor az Ótemplom órája ütni kezd. Komótosan, vagy inkább ráérősen, ahogyan csak a toronyórák képesek ütni. Előbb négyet, aztán még hozzátesz nyolcat. Amikor az utolsó ütés [… Tovább]
Kedves András! Kérlek, olvasd el a javaslataimat és javítsd a novellát. Nagyon élvezetes stílusban írsz, és nem volna jó, ha ilyen apróságok miatt összekuszálódnának a történetek. Javítás után kérem vissza a lektorba! Üdvözlettel: Ady Ágota [… Tovább]
Én vagyok az út pora, eső dagaszt sárrá, kerekek hasítják, tépik ronggyá testem, hollók marakodnak cafatjaimon. A semmiből jöttem, a semmibe távozom. Semmit se hoztam, és nem is viszek, hitemet elvették, nem adtak másik hitet. [… Tovább]
Az illusztrációt Szabó Ildikó készítette. Szakmáját tekintve Jóska bácsi géplakatos volt. Ügyes kezű, jólelkű, becsületes embernek ismerte mindenki, a Jóisten nyugosztalja. Évtizedekig az egyik váradi vasas üzem karbantartó műhelyét vezette — mindenki nagy megelégedésére —, egészen nyugdíjazásáig. Aztán már [… Tovább]
őszi képek őszi képek
őszi képek őszi képek
őszi képek őszi képek
Az illusztrációt Szabó Ildikó készítette „Az első könyv az ember számára olyan, akár az első szerelem. Amíg él mindig emlékezik rá.” — ölelt magához apám, amikor az első osztály végi bizonyítványosztáskor két jutalomkönyvet is kaptam. A [… Tovább]
