Marthi Anna : Ájurvéda

amíg karnyújtásnyira volt a tévedés

sejtelmeim odván szuszogás – morzéd

epém epém nedvem szelem lángol-e

még ott türelmetlenül látlelet a fény

karmol a hétköznap butaságokat beszélek

pedig felölelem a kérdések csokrát

mint véres rózsák tucatjait don huanok

bepipulva ha nem látok elém eléd

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.08.24. @ 16:16 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak