Vers

Piedesztálon

Nem vívódtam. Hittem akaratlan. Mindenem vagy, csontomból faragtam tartópillért neked, mint a gyerek, hogyha nem vagy velem, érezzelek. Futó erek, s szíved köré bordát váznak, vágyakat szárba szökkent kalásznak, s utat kanyargón, hol lábad hordoz. Megbékélt csendet vad viharodhoz.   [… Tovább]

Vers

Székely hittel

     Kerítést állítanak, s kaput nagyot, Hogy karvaly szemektől védjék a portát, Mutassanak Istennek hódolatot, S a világ szemét elkápráztassák.   A nagykapunak szénásszekér  Nem éri széltét, magasságát, Az utcaajtón ki békével megy be, Békével fogadják, s amikor  kimegy,  Útjára [… Tovább]

Vers

Étlenség

      Lelket felhősítek: gomolyba kötném, és felengedném ezüstzsinóron. Leintenek. Karod útjelző, éjbe vezet. Lankadó, fáradt, túlhordott nyűg vagyok, alvás-határon. Felidézem kontúros nyakad. Lépj közelebb, lássam mezítlábadat, rímmel teli kézfejemről hulló szavaimat, halljam kéjben kínlódó jajgatásod, csevegj, erdőm madara [… Tovább]

Fabula

A farkas és a csődör

    Szürkésbarnán koszlott farkas kóborolt tikkadt mezőkön, itt-ott ivott, ha szomjazott, s merengett bárányfelhőkön. Egyszer aztán szikár lovat látott meg a dombok alján,  korpafű nőtt, zsenge szárú, azt legelte patak partján.   “Hallod-e, te hóka csődör! Mutatnék én jobb [… Tovább]

Egyéb

Színes fehérség

        Egy szokványos, hideg, téli estén hazafelé tartottam a város főutcáján. A nap már régen elbújt a házak között, sötét lepelbe öltözött minden, a földön nyugvó friss hó egyenletes ritmusban ropogott a talpam alatt. Az utca kihalt, [… Tovább]

Vers

Zsigeri tavasz

        Bárcsak a világ egy szép történet volna, a véletlen – fölénk hajló – jóindulatú mosolya!   Gyermeki lepkebábként megláttam, mi maradt a külvilágból – árnyak remegése ágyak alatt s szörnyet rejtő szekrényzugban. Mulandóság, örök állandó, léleksatu, [… Tovább]