Vers

Négy sorban

    Csonttá keményedtél bennem.   Jóízű mosolyodat őrzi a lassuló lég,   a horgas fény, s a fojtogató pára,    és a szaggató idők vonulása.      

Vers

G. emlékére

Rozsdaszínű percek öntik körbe a már el nem jövő holnapokat, szemed zárva végtelent álmodik, ellop magának a menny, idegen, várva várt hely,   nekünk viszont csak gyász-szag marad, ahogy szorítjuk könnyeink, mert nem szabad, most nem lehet  sírni,   ül [… Tovább]

Vers

Hőség

Hőség                    Koosán Ildikó     hajnal, árnyék nincs, lombok nyújtóznak zsibbadt türelemmel,   kelletlen ténfereg elő kialvatlan vörös szemekkel a reggel.   nyárvégi gyötrő kánikula; mert nem tehet mást, elviseli az ember.       2013. augusztus [… Tovább]