Rozsdaszínű percek öntik körbe a már el nem jövő holnapokat, szemed zárva végtelent álmodik, ellop magának a menny, idegen, várva várt hely, nekünk viszont csak gyász-szag marad, ahogy szorítjuk könnyeink, mert nem szabad, most nem lehet sírni, ül [… Tovább]
Hőség Koosán Ildikó hajnal, árnyék nincs, lombok nyújtóznak zsibbadt türelemmel, kelletlen ténfereg elő kialvatlan vörös szemekkel a reggel. nyárvégi gyötrő kánikula; mert nem tehet mást, elviseli az ember. 2013. augusztus [… Tovább]
