Nap: 2013.08.01.

      Nézd ez a ház milyen magas, tornyán feszít egy szélkakas!   Kukurikút nem szól soha, röpülni sem tud sehova.   Forgószélben megbolondul: kering, s össze-vissza fordul.   Kelet, nyugat, észak vagy dél, vajon merről fújhat a szél? [… Tovább]

  márványosra fázott bőrrel bámulom az idegent mintha csak most ébrednék csatakos lázálmok karjaiból   már emlékszem   fürödni indultam de egy pillantással megrabolt a mindenség hasonlít rám vonásai haja mellei az anyajegyek tehát mégis csak én vagyok és mégsem [… Tovább]

      Kérdőjelek szobámban. Tekintetem az ablakot karcolja, hold-magány tükörkép rajta. Az óra lassabban ketyeg. Szapora lüktetést szülnek a percek bennem. Ágyamba engedtem a csendet, vele alszom el.  

        Szíveden prés, véresen szorító, nincs karnevál, sem lime mojito, van erős pálinka, részeg könnyek, s’ falakon leomló néma csöndek.   Nincs többé tánc, dallama zavaró, csak pókháló-bogos hajcsavaró, letakart tükrök, alatta szörnyek, éjszaka meg fájsz-emlékek törnek. [… Tovább]

A taorminai görög színház romjai   gondolatok Csontváry Kosztka festménye előtt       színárnyalatok ölelkező fénye vetül a varázsos mediterrán égre; vörösre sárga, lila hajlik kékre; izzó hangulat- hullámverésbe ragadtat a festő, nemhiába.   ógörög  teátrum időtlen szépsége vonzza [… Tovább]

    Jött az ösvényen   Büszkén, ékesen. Megrázta lombját Az erdő, felébredt, Meddő hegyekből Források törtek, Duzzadt vize Szikkadt patakoknak, Alélt völgyekben Új virágok nyíltak. Eloszlott aggálya Az égi kegynek, Új értelmet nyert Az emberélet.