a vízről és a vérről Alkonyi pírban fa levele Szédül a pusztai tájra, Jégszemü tornyok gomolyai Dőlnek a nap sugarába. Ballag a pásztor, tereli a Nyájat a lomb-juharosba, Küldi a szél is – csatalova Fenn zabosul tarajosra. [… Tovább]
A melegükhöz futva-lótva, s a verejtékkel elbajlódva dobódzom álmuk jó ízén, s mint rossz szavaimat a strófa, a halál összegombolózza, hogy éjjel omlódik a fény. Két éve múlt, hogy messze mentek, s csak tegnap volt, úgy [… Tovább]
M. Laurens Új Kenyérnek… Ma álmodom e tiszta kék ég alatt, de nem csillogásról vagy csalfa jóról. Miről mindannyiunknak álmodom; az hazám számára betevőfalat. Új Kenyérnek álmodom magamat. Táplálékául testnek, s léleknek, mindenki számára: a minden-napnak. Mert [… Tovább]
– rövid eszmefuttatás a csajozás mai állásáról – Először a haját vettem észre, ahogy gyengéden simogatta a vállát, miközben elsietett mellettem. Ezután a parfümje erős, de egyben kellemes illata csapott meg. Egy aranyló búzamező suhant el, [… Tovább]
