Szelíd, mezőillatú tó aljára rejtelek, máskor szűk folyosók labirintusába, van, hogy sárgult könyvlapok mögé, hogy titkunkat senki ne lássa. Ezer néven szólítalak, de csak te ismered a jelet, pincétől-padlásig kutathatnak, nem földi az, ami összeköt veled. – Mozdulatlan [… Tovább]
Hargitának árnyékába’, Ölelt engem az anyám, Utoljára akkor láttam, Könnyet gyönyörű arcán. Két kezemet elengedte, Hogy bejárjam utamat, Az Úr engem erre rendelt, Elfogadtam sorsomat. Völgyek kicsiny falvaiba Regék kísértek engem, Patak mesélt, szél énekelt, Avar ágyon pihentem. [… Tovább]
ma is. Meghitten találkozik fejünk, párnámon összerezzenünk. Arcodat megsimogatom, vajon ma sima, vagy borosta lesz rajta, ajkaimmal tovább horzsolom? Bizalompózunk kitelik, a hold közben fogyni fog. Reggelre ketten összehozzuk, álmunkban járva megéljük amint valósággá alszunk éjjelt, együtt keltünk holnapot. [… Tovább]
