Pásztor Attila - Atyla : A farkas és a csődör

 

 

Szürkésbarnán koszlott farkas kóborolt tikkadt mezőkön,

itt-ott ivott, ha szomjazott, s merengett bárányfelhőkön.

Egyszer aztán szikár lovat látott meg a dombok alján, 

korpafű nőtt, zsenge szárú, azt legelte patak partján.

 

“Hallod-e, te hóka csődör! Mutatnék én jobb abrakot!

Amott, a táblás mezőkön találtam árpát és zabot!

Azt őrizem, neked legyen, fogaid hadd ropogtassák…

Elkergettem ürgét, pockot, őzet és pár kóbor macskát.

 

Tettem, mert a nyerítésed fülemet is balzsamozza!”

… “Hej, cimborám! – szólt a csődör. – Ha a szavad igaz volna!

Megköszönném “jóságodat”, s hidd el, örömmel is tenném…

Ámde csikómra fáj fogad – ma született habok mentén.

 

Épp szoptatja drága kancám, farkas-komám, azt ajánlom:

kerüld őket messzi ívben, vagy patámmal rúglak állon!”

A gonoszok hízelgése: felhő, mögötte Hold ragyog.

Sötét lelkük barlangmélyén hiába keresnénk Napot! 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985