Rózsa Ibolya : Mérgezett nyilak…

Kép: Honfoglalás kori nyílhegy (internet)

 

 

                                      Óh, áldott Teremtő!

                                      Te alkottál némákat,

                                      olyan lelkeket,

akik nem tudnak szólalni…

mert nem tudnak

szavakat kimondani…

szavakat, melyek oly’ jók…

szavakat, melyek

gyilkolni valók, mert

mérgezett nyílhegyként

döfnek s ölnek…

szavakat, melyek tudnak:

hánytatni, hízelegni, hazudni,

ígérgetni, becsapni, áltatni,

általuk elvenni…

elvenni hitet,

elvenni bizalmat,

elvenni reményt,

elvenni kincset:

szívet, szeretetet,

inget, hazát.

S ha majd a szavak

elfogynak, marad helyettük

űr, fájdalom,

néma üvöltés, mert

a hangok is elkopnak,

csak fuldokló zokogást

hagynak, ízletes

keserű epével,

könnyáradatot és

lélektörmeléket,

szétesett családokat,

romba dőlt kapcsolatokat,

üstökös szerelmeket

és rothadt leheleteket.

Óh, áldott Teremtő!

Tedd némává Őt is –

s olykor engemet

és a világ összes megszólalóját!

Lenne inkább

hangtalan

a világ,

mint sem

hangos hazugság!

 

 

Békéscsaba, 2013. Augusztus 5.

 

Legutóbbi módosítás: 2013.08.07. @ 07:45 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/