Tóth Zita Emese : Sötét

 

Ma éjjel nem alszom el,

tágul pupillám,

s mint egy sodró,

tengeri hullám,

fetrengek a padlón.

 

Van jó napom is,

de újra több a rossz,

hogy elfedi csakráim

valamiféle kosz,

és nem tudok megtisztulni.

 

Most mit kell izgulni

néhány holnaptól?

Pedig már tegnap óta nem várom,

nem hiányzom,

nem vagyok,

pupillám feketéjében

pillangó-rabok. 

 

Múlik.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 140 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.