Ma éjjel nem alszom el,
tágul pupillám,
s mint egy sodró,
tengeri hullám,
fetrengek a padlón.
Van jó napom is,
de újra több a rossz,
hogy elfedi csakráim
valamiféle kosz,
és nem tudok megtisztulni.
Most mit kell izgulni
néhány holnaptól?
Pedig már tegnap óta nem várom,
nem hiányzom,
nem vagyok,
pupillám feketéjében
pillangó-rabok.
Múlik.
Legutóbbi módosítás: 2013.08.14. @ 20:25 :: Tóth Zita Emese
