Marthi Anna : Oly rég

 

 

Oly rég írtam neked.

Pedig hebegve-sóhajtva

napjában többször mondom

ki a neved. Hőguták járnak

odakint kézen fogva.

Vágyam legókockáiból

többféleképpen építem fel

képzeletbeli lényedet.

Hol hős vagy, hol megtört

és vén; van amikor engedékeny

tekinteted, mely túlságosan 

lelkembe törolykor

szemtelenül jól áll neked

az őszinteség. Holnap is

új arcodra ébredek,

múzsaságomat rávasalom

megannyi próbababára,

de végérvényesen, belátom,

mindenek mögé elbújva,

ha van is bennünk közös,

lehetnél az, kinek

az örökbe adás a mágiája.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.08.18. @ 14:33 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak