M. Laurens : Oktáva Oktáviának

Oktáva Oktáviának

 

 

 

 Maradjon titok bennünk a csalódás,

leborulok majd, s könnyed megered,

ott, hol rózsás kedvünk már csak halódás,

s bilincs lett az elvesztett szerelem.

Hol a vágy is pusztán ajtócsapódás,

mit halkulva hintenek fellegek:

Hol feledés, szürkeség jár nyomodban,

s minden lépted távolodva koppan.

 

Vigasztalót kéne most kiáltanom,

a legforróbb emlékek ködéből,

de csak állok ott, mint egy bamba barom,

múltat sírva, s félve a jövőtől.

Egyre búsongóbban lóg üres karom,

lelkemből szakadt hasztalan s tőből.

Nem ölel már úgy senkit soha többé:

 angyalok vittek el mindörökké.

 

 

 

 

( Pest-Buda 2013. Május 14.)  

Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )