P. Tóth Irén : Porszem

süket leszek és néma

szavaim üveggolyókként

csapódnak betonfalba

 

beléjük rúgsz és hátat fordítasz

 

zuhatag zúz szét minden mondatot

riaszt a végtelen jelen

szilánkosra szorítom szemem

 

gyógyír lenne a könny

 

nem látok nem hallok

fülemben szememben számban homok

szívemben romok romok romok

 

– láthatatlanok

 

álom volt csak a múlt

rémálom az este

érzem ahogy szét-

morzsol a szél

nem szólok semmit

 

egy porszem nem beszél

Legutóbbi módosítás: 2013.08.12. @ 03:42 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.