Marthi Anna : Kicsim

hason fekszem monitort bámulok

valami forró térdem alatt tán kábelzsinór

összeköt engem és a virtuálitást

vajon hogy jön ehhez a valóság

ebből se lett vers

elkullogok

————

Ebből se lett vers… – majd lesz…- hisz a legszebb pillanatokat éled át, Annám.

Éld… érezd… a vers pedig szép lassan majd megszületik …

 

Hajnal

Legutóbbi módosítás: 2013.08.14. @ 17:14 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak