Tóth Zita Emese : Over

Úgy húzom le a bőrt testemről,

mintha egy overálból bújnék ki,

már nem véd meg semmi.

 

Újra törékenynek lenni

-önmagammal közelharc-,

ahogy a tükörre borulva sírok,

és újra csak allergia a piros szem

és nem hiányzik senki,

nem halt meg senki,

nem létezem.

 

A látszat lételem

a hétköznapokban.

 

Bizony van,

hogy gyenge akarok lenni,

vagy valakinek a gyengéje,

hogy úgy érezzem,

megérte a megértés,

és ha néha késik is a jó,

a rosszak után mégis jön

az öröm,

 

de csak újra kezeslábast húzok,

épp csak az arcom látja a világ,

pupillámba gyűlnek a hibák,

 

a hazugságok, amiket mondtam,

és amiket elhittem.

 

A látszat lételem

a hétköznapokban.

Legutóbbi módosítás: 2013.08.28. @ 19:32 :: Tóth Zita Emese

Szerző Tóth Zita Emese 142 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.