Sonkoly Éva : Forró nyáron

 

 

Hűvös estén az égen

sötét fellegek mint

távoli hegyek orma.

Mögötte villám rajzol

kérdőjeleket, egy-egy

arc kontúrja, pillanatra

feltűnik, aztán tova viszi

a szél. Most hajamba túr,

fülembe súg, ébredek.

 

Álmodtam tán’ az arcokat,

a hegyeket, összerakta a

– képzelet.

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"