Vers

Közeledben

A közeledben folyton bezárkózom,szívem mintha víz alatt fuldokolna,zöld-mély tavak ölelik szorongásom,ha metsző tekinteted birtokolna.  Megtűröm a szokatlan nappali fényt,a mellemre menekülő puha szád, teremtésedben a felsőbbrendű lényt, míg ruhám fedetlen őszre váltod át.  Érdemes-e vajon remélni egymást?Oldódni telhetetlen karok között,égre feszíteni múló [… Tovább]

Vers

Láttam

Ablakok kancsi szemén bukott el a fény s a hazug gondolat gyorsan sarokba szaladt pihézett az eső kémény füstöt köpködve küldte átkát az égre eresz száján vízzel ömlött a nehéz idő csodát várt az esztendő     Ajtók vaskos karján [… Tovább]

Vers

Vízió

Lelkem prizmája elemeire bontva vetíti ki lényem rezdüléseit. Feltárta  jövőm apró szegmenseit, hol rőtszakállú manók sündörögnek, pici szegekkel cimkéket ütnek fel homloklebenyemre, mágikus szavakat mormolnak szüntelen, meg nem állva.Sikoltani sem tudok, rőtszemű gébics tövissel öltögeti cserepes  ajkaim,sóhajnak sem hagyva helyet [… Tovább]

Vers

mint…

( Kép – Nyárádi Enikő – Látlak téged )       mint a napot és a holdat a föld meleg szagát felhők tejszín-habjait a ránk szakadt vihar szavát fák között futó szelet az érintést mint a kisült kenyeret és [… Tovább]

Vers

Örök pecsét

Miért adott nekem ajándékként az ég,mikor úgy éreztem jó volt úgy nekem:fázós szívem zárva, néhány mosoly elég– miért ékítette veled életem? Miért ámított, hogy érdemlek még szépet,érhet fény lelkembe, s nyár is jut nekem,zimankós hidegbe’ – szívdermesztő télbe’melengető tüzem te [… Tovább]

Novella

Bimbózó fegyverek

  — Ültessetek maniókát! — Nagy bölcsességű, felvilágosult parancsnok, máris visszarendelek mindenkit a frontszakaszokról és még a Mekong deltájából is a Köedény síkságra terelem az embereket. Valami nagyon fontos, titokzatos háttere lehet nem hétköznapi parancsának. — Igen. Ültessetek maniókát, de [… Tovább]