Miért adott nekem ajándékként az ég,
mikor úgy éreztem jó volt úgy nekem:
fázós szívem zárva, néhány mosoly elég
– miért ékítette veled életem?
Miért ámított, hogy érdemlek még szépet,
érhet fény lelkembe, s nyár is jut nekem,
zimankós hidegbe’ – szívdermesztő télbe’
melengető tüzem te lettél nekem.
Azt gondoltam együtt ballagunk már végig,
kezet kézbe fonva, szép szerelmesen
– nem így lett, nem lehet, elillantál, mégis
örök pecsét leszel fájó szívemen.
