Havas Éva : Örök pecsét

Miért adott nekem ajándékként az ég,
mikor úgy éreztem jó volt úgy nekem:
fázós szívem zárva, néhány mosoly elég
– miért ékítette veled életem?

Miért ámított, hogy érdemlek még szépet,
érhet fény lelkembe, s nyár is jut nekem,
zimankós hidegbe’ – szívdermesztő télbe’
melengető tüzem te lettél nekem.

Azt gondoltam együtt ballagunk már végig,
kezet kézbe fonva, szép szerelmesen
– nem így lett, nem lehet, elillantál, mégis
örök pecsét leszel fájó szívemen.

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))