Hát mégsem szárad ki a fű? A kertben eső hömpölyög. Napfény nem szúr, mint fényes tű. Valahol távol ég dörög, vihar szakít le ágakat. De jó, hogy nem fejem fölött! Ilyen az ember: izgalmat könnyen visel hírek között! Hollandiában [… Tovább]
Emlékek porladó csokra borul kimegfáradt lelke fedeles kosarábólmíg szamárfüllel teli karcos fotóitrendezgeti immár századszor újrakopottak a filmek melyek leperegnek elméjemegroggyant vetítővásznán rendrehol pasztell színekben hol meg csakszépiásan olykor fekete-fehérenbelső gramofonján meg-megakad a tűugyanazt a foszlányt játszva unos untalan * Kertje [… Tovább]
Furcsa, hogy a rajzolás téma ismét felmerült. Úgy látszik, nem felejti el az ember, akárcsak az úszást. Azt hittem, ez már rég a múltba veszett. Utoljára a volt feleségemet rajzoltam le, valami apró szénceruzával. Mondtam neki, hogy hú [… Tovább]
Íráskényszer felkel a nap írsz róla lemegy a nap írsz róla őszidő van tollat kér félhomályban falevél nyugvó helyet de a szél újat kerget dehogy fél… születésnap írsz róla kedves névnap írsz róla simul a sor írója bármiről szól [… Tovább]
