Vers

Sakál

  Véznácska hold sarlója kandikál ki vérszínűfelhő-álarca mögülmíg a bársonyos éjszilfákat ölel a láponsatnya sakál baktat sántán oldalazvakedveszegetten gyomra s hite kiürültmár emlék csupán az a vézna báránytetemmely mellett kaffogó kóbor kutyafalkategnap tépte megpárja hűtlenül egy mezőőrrel kerekezett eltompa szőre [… Tovább]

Vers

Idősíkok

  Egyszer vágtat az idő velem, hátán ifjodik az életem. Máskor a gyeplőt visszafogom, kissé riaszt a bölcs hegyorom. Emlék tornyosul tettek elé. Másként lehetne hetven felé? Titkon kergetem perceimet. Lassú hónapon óra-nyereg. Zöldben üdít e kis ügetés, délibábjáték, létigenlés. [… Tovább]

Vers

Bíbor-kosz

  A hajnali utca bíbor kosztól fénylik,aszfalton szívforma mélyedésben gyűlik a poshadó pocsolyavíz,egy ablakból csirke csont hullik le éppen. Háztetőről vezetéket lóbál a szél.ázott újságok jelzik az utat,szemérmetlen hirdetik magukat,rozoga babakocsiból egér inal.  Kukánál cigány asszony ócska rongyokkal,szürke arca omladó vályogfal,öklében [… Tovább]

Vers

Az utolsó szó jogán

  Megtépett ruháid Rajtam vasald ki Tested lüktetőn Horzsolja testem Étkeid ízével Csábítón a szádMikor éhezem Engem etessen  Ne hagyj térdre hullniSistergő csendben Ha elárultak Ott is szólj értemKorbácsold fel szívem Utolsó vérig S add át magadat A mindenségnek  Ez kell mindkettönknekA vágy kísértsen Ne puszta részvétNem kérek ebbőlÖnfeláldozások Nélkül higgy bennemMielőtt kisiklanálÜres [… Tovább]

Vers

A halál fekete libegőjén

Nézem a teret, a hintát,anyám szívének meghasadását,a hófehér krizantémokat arca helyén,ahogy elszállnak álmainka semmi ezüstködén.Fodros ruhás angyalok hívnak,gyere…Milyen hatalmas a halál játszótere,s míg térdei közül el nem enged az utolsó törvény,csak ringatózunk fekete libegőjén,anyám és én.