Seres László : Az utolsó szó jogán

 

Megtépett ruháid 
Rajtam vasald ki 
Tested lüktetőn 
Horzsolja testem 
Étkeid ízével 
Csábítón a szád
Mikor éhezem 
Engem etessen

 
Ne hagyj térdre hullni
Sistergő csendben 
Ha elárultak 
Ott is szólj értem
Korbácsold fel szívem 
Utolsó vérig 
S add át magadat 
A mindenségnek 

Ez kell mindkettönknek
A vágy kísértsen 
Ne puszta részvét
Nem kérek ebből
Önfeláldozások 
Nélkül higgy bennem
Mielőtt kisiklanál
Üres tenyeremből

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.