Monológ

Más

Képen: Johanna unokám Változó világban élünk. Hétköznapjaink híreiben olyan témák szerepelnek, amelyek eddig ismeretlenek voltak: bevándorlás, migráció. Ezrével lepik el Európát a másféle emberek, hozzák a saját kultúrájukat, vagy nem is tudom… nehéz erről bármit is mondani. Mennek? Maradnak? Budapesten [… Tovább]

Vers

Osztoszkodás

                                 Judit napra                                feleségemnek   Betűkből szőtt álmaimon,    röppen az én kis Juditom, fény a szárnya, fútt a  szele, táncot lejt az égbolt vele, szavaimmal leterelem, s osztozunk a végtelenen.

Kisregény

A nussdorfi fivérek – 10.

A menedék   Karola órák óta ült az ágyban, felhúzott térdeit átkarolva, ráhajtotta homlokát. Az álom messze elkerülte, merev szoborként gubbasztott így, nyaka úgy elmerevedett, hogy alig bírta emelni a fejét, amikor végre körülnézett. A szoba bútorai már felvették körvonalaikat [… Tovább]

Vers

Kifulladásig

Mozdulatlanságom fölött te vagy az egy igaz isten,s minden megbűnhődött pillanat,amikor csókod az ígérettel konokul összefagy.Márványok közönyén parázslika hasogató múlhatatlanság,hogy én már csak téged követellek kifulladásig.

Fordítás

Hahn Ulla: Játékszabályok

 Hahn Ulla /1946—  Játékszabályok               Koosán Ildikó fordítása    Jöjj, kezdjük a bohózatot újra szerencse, ismert a szerep nincs új szöveg, a régi darabot  játszom veled   Minduntalan ezek a léptek eddig és sosem tovább minduntalan ez a tekintet [… Tovább]

Vers

Hiába

Mészáros László szerzőtársamnak örök barátsággal. Hiába is futnál,amikor előtted már úgy könnyezik a mező,miként anyák sírnak, ha nincs többé gyermekükhazaérkező.S míg kényszerű pillanatok születnek érted és nélküled,addig a világ vacogva viseli havas tekinteted.

Mese

Mesélő leányka

  Volt egyszer egy tündérország, magas hegyekkel körülölelve. Ide egyszerű halandó ember nem tehette be a lábát, és ha mégis megpróbálta, akkor csúnyán megjárta. Soha többé ne mehetett vissza az emberek közé. Örökkön-örökké a tündérek között kellett élnie, és amikor [… Tovább]

Vers

Harangfutam

Csak működtem és mind nagyobbra nőttema gyerekkor végéig telt időben,a kezem-lábam sohasem volt tétlen,egy világ volt a feneketlen éhem, a falu templomtornyát is elértem,a bárányfelhők csücskén legelésztem, s hogy hite ellen még a pap se vétsen,a miseborból ittam észrevétlen,de változott [… Tovább]

Vers

GYÚJTÁSELOSZTÁS

  Kijártuk A kísértés iskoláit – Az Akropoliszról Romok néznek romokra   Tépkedi horgonyát a szív – A szeret – nem szeret Bazi nagy orgazmus Mintázatain játszik   A görög-római Civilizációért (Autó)gyertyákat gyújtanak A templomok előtti téren…

Vers

Boltban

(Saját rajz)       Üvegpult mögötti,  portékát gusztáló tekintetem figyeli.  Szándékok váltófutása. Nem történetes történet, egyfajta kaland az agy kéregpályáin, kitalációs játék. Az árus  néha eltalálja, mit akarok, de inkább töprengést elhagyni olykor ráhagyom. Mosoly, bólintás, a kéz önkéntelen [… Tovább]

Vers

Kőmadaras

  Kőkert. Kőlevelek. Kőágon kőmadár. Mozdulatlan álom, kőpillanatba zárt.   Elvarázsolt kertben ott sétál egy leány, hangtalan dúdolja a kőmadár dalát.   Szemében áhítat tükrözi a csodát: zöldbe lobbant a kert, felröppent a madár!          

Vers

Assemblage variációk

Assemblage variációk                                      Koosán Ildikó   I.   félárnyékvédő  a tűzimádók fénymezejére, meisseni porcelánkukák közt Fabergé tojás, Melchior a napkeleti bölcs ember-nagyságú szoborléte  gyantából, viaszból  megidézve, sörösdoboz-falak, napkollektor Schubert zenére,  zsíros kenyér lazaccal, kaviár estebédre, Picasso Guernicája, olajág, galambok, [… Tovább]

Vers

Szúnyog

 Csak nyolc milliméternyi a hossza, de falánksággá sokszorozza, a súlya egy-két milligrammnyi, vagy kicsit több, vagy éppen annyi, röppenve küzd a könnyű térrel, vagy éhesen, vagy telve vérrel, a bőröd eszi, marja, rágja, hat szúró-szívó fésűs csápja, ám a szúnyogok [… Tovább]

Vers

Beértek a miértek

Illusztráció: saját kép                                        Miért is van úgy, ahogyan,                                       talán soha sem fogom megérteni;                                       szemhéjam lágyan simuló redői,                                       arcom éle nyakamat vágja, s [… Tovább]

Vers

Végső soron

   Végső soron megnyertelek, déli fényben cammogó álmok után, hisz’ régóta  kereslek hűn,  titoktalanul, a Föld mélyében s az Ég homlokán.   Magamba hullottan kutatlak, ha fölemelsz, hajadba simulok, bennünk egyesül az időtlenség,  a mélyünkben hullámzó titok.  

Vers

Fényhomlok

  sóhajom által elszabadul a szavakká mardosó gondolatút benned kimondhatók rút túl-gáncsolt lépteim ráérősen elmélázó szél borzolja hajam kezemben csokorba kötött ki nem pukkasztott viccek buboréka még érzem karjaim közt e múltat füllentéseink széllobanással simított kóctalan hajamnak lassú kócolását szárnyakkal [… Tovább]

Vers

Prózoló

(Kőmüves Klára versének hozzászólásából húrozódott) Jobban érzed, ha sorba fájlalod, ahogy a nap süt, ahogy a fény ragyog, ahogy kitársz, vagy becsuksz csöndesen, ajtót, kaput, elárvult ablakot, és nézed-hallod, hogy a szentmisét, mi neked sok, Istennek semmiség, miként darálják, őrlik [… Tovább]

Vers

Mondd, mi leszünk

Mondd, mi leszünk? / Paul Geraldy modorában III./  Koosán Ildikó  Tudom, a világ mára más,elér a nyüzsgés,a rohanás, a gondok,nincs romantika, féltés,nagyregény, hiszem mégis,vannak még bolondok, mint te meg én,nekünk a remény is jövő: együtt maradunk.Látod, ha hallgatunk is, ha nincs szavunk,bűvöl a közelség, a mosoly, a mozdulat… A hajad, ahogy a kertben az előbb elázott, s behoztad azt a letört virágot,olyan egyszerű, természetes,mintha örökké így maradna,nem férhet más jel a mozdulatba,  nem történhet semmi végzetes….Mondd, mi leszünk azok is,  – ha egyszer vége lesz,- akik elmennek egymás mellett  szótlanul?Gondolsz-e arra mi lesz, ha elválunk egyszer? Nem nézel rám, s igyekszelmegnyugtatni: ugyan, ez képtelenség!Magányosak lesznek az estéka tárgyak is súgják majd, nagyon hiányzol… Ne gondoljunk most erre! Tetőled távol mit tudnék magammal kezdeni,s te mit várnál egy ismeretlen mástól? Vajon a tűz, ami ma összeláncol meg tud- e minket menteni?  Szombathely, 2011 május 3 

Vers

Sínek a város alatt

    Rozsdás-kék kocsibanaz én mindenem, életem.Ott voltam, ha kifüstölt,s ha száguldott féktelen.Technikai okokra mutatvatüntető arcot vágott,vagy ember szállott alá,mert más életre vágyott…Túlhevülés miatt,csak lassan szeltek a járatok,mindenki az utastérbenmarkolás nélkül állhatott…Mikor megállók közt, fékezverekedtünk meg a sötétben,volt, hogy a [… Tovább]

Monológ

Júliusi gondolatfoszlány

2015.07.24. Illusztráció: saját kép   Olyan sokszor csalódok mostanában, vagy csak öregszem, vagy valóban változóban a világ, vagy egész életemben vak voltam és nem láttam meg mindazt, amit illett volna, ki tudja? Leginkább azokban, akikben vakon bíztam, vagy akikre felnéztem. [… Tovább]

Karcolat

Málna

  Szombat reggel, nyolc óra. Kezemben bevásárlókosárral indulok a piacra. Azaz indulnék épp, amikor megcsörren a telefon. Valamelyik családtag lehet? Ki lenne más, szombat reggel nyolckor. Várok egy-két pillanatig az ajtóban. A telefonáló nem adja fel. Kitartóan berregteti a készüléket. [… Tovább]

Vers

Egy, kettő

  Egy, kettő, három után négy és öt.görcsös-gerincem túlfeszített íj,csak viszem makacsul roncsolt testem,nem engedelmeskedik, nem akarengem, rongy vadállatként, azért sem, Mint Jézus a kereszten, feszülök,ujjaim, akár a lombgereblye.testem bezár örök börtönömbe,kényszer mosoly ül grimaszok mögött.      

Vers

Fagylalt

Hűs édesség a napbarnított nyárból, egy üde folt az őrjöngő világból, és vágyunk érte, mohón, sorban állva, kivárva, amíg becsikland a szánkba, a nyelvünk minden nyalatját akarja, a napsugár is olvadósra falja, meghidegül az ajkunk körbe-szélén, csöpp ideig, de simogat [… Tovább]

Vers

Firka

  Az üres lapot bámulom, elképzelek rá egy várost,- könnyed ceruzavégeken nyugszik a grafit színű lakótelep, az utcán pálcikagyerekek körlabdát passzolnak. Az ég fehér, halványszürke fellegek takarják a félig látszó, ovális Napot.- Ma azt hiszem, boldog vagyok. átszíneződött életem, mert, [… Tovább]

Vers

Visszavágyó

Mikor kopognak a rögök, megvilágosodik minden, hideg, sötét, nyomasztó csönd, öleli át merev testem.   Keserves dallamok között, virágillatban felszállok, súlyos keresztet cipelve, az ég küszöbén megállok.   – Beengedtek jó barátok?   Vissza-visszatekintgetek, aláhullok, mint egy csillag, és a [… Tovább]

Vers

Követek

Hétfejűnek hét nyakáról…     Héttoronynak hét tornyából tüzelnek a lövegek, tűzokádó tűzsárkányon vágtatnak a követek.   Hétfejűnek hét nyakáról hullnak véres koponyák, fejetlenek fejek nélkül nem hordoznak koronát.   Janicsárok Jani cárja a kardjával hadonász’, boszorkányok boszorkánya a várfalon [… Tovább]