Tóth Zita Emese : Firka

 

Az üres lapot bámulom,

elképzelek rá egy várost,-

könnyed ceruzavégeken nyugszik

a grafit színű lakótelep,

az utcán pálcikagyerekek

körlabdát passzolnak.

Az ég fehér, halványszürke fellegek

takarják a félig látszó, ovális Napot.-

Ma azt hiszem, boldog vagyok.

átszíneződött életem,

mert, tudod, lételem, hogy szeretsz,

így nem egysíkúak a hétköznapok,

nem érzem úgy,

hogy csak egy grafitceruza vagyok

a színes temperák mellett,

amit véletlenül az asztalon felejtettek

megszokásból.

A lapot bámulom,

minden felleg szürke marad,

de az égre még felkerül

pár retinámba égett, egyszerű pillanat.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 137 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.