Az üres lapot bámulom, elképzelek rá egy várost,- könnyed ceruzavégeken nyugszik a grafit színű lakótelep, az utcán pálcikagyerekek körlabdát passzolnak. Az ég fehér, halványszürke fellegek takarják a félig látszó, ovális Napot.- Ma azt hiszem, boldog vagyok. átszíneződött életem, mert, [… Tovább]
Mikor kopognak a rögök, megvilágosodik minden, hideg, sötét, nyomasztó csönd, öleli át merev testem. Keserves dallamok között, virágillatban felszállok, súlyos keresztet cipelve, az ég küszöbén megállok. – Beengedtek jó barátok? Vissza-visszatekintgetek, aláhullok, mint egy csillag, és a [… Tovább]
Hétfejűnek hét nyakáról… Héttoronynak hét tornyából tüzelnek a lövegek, tűzokádó tűzsárkányon vágtatnak a követek. Hétfejűnek hét nyakáról hullnak véres koponyák, fejetlenek fejek nélkül nem hordoznak koronát. Janicsárok Jani cárja a kardjával hadonász’, boszorkányok boszorkánya a várfalon [… Tovább]
Már nem tudom ki vagyok, s nem tudod te sem ők, sem én mulattat, hogy – műtét után többször is – lefényképeztél: fejem alatt vérző párna – rózsaszín virág a fehér ámítás között – lázálmomra kék-köpenyes férfi őrködött: [… Tovább]
Játsszuk azt, hogy nem játszunk tovább velem. -avagy Csipkerózsika tényleg feladta Önt.- Nyár plusz hinta, nameg tinta Tán még Poe-tól kút, és inga A szavak közt befúj a szél, És erről ön semmit se vél. Költőmosoly.Zavarkeltő. [… Tovább]
Akkor meg minek Koosán Ildikó nem járhat ott az évekhez bilincselt; az idő börtönrácsain beszökő fényben ne hajtson hát rügyet az újraélés nosztalgiája! minek is volna újabb esély, a táj örökzöld színeit a dér ezüstje járja, ismerős [… Tovább]
