Bihari Csilla Rózália : N. N. Á. ihlette emlékének önnek

Nyomtatás

 

 

Nyár plusz hinta, nameg tinta
Tán még Poe-tól kút, és inga

 

A szavak közt befúj a szél,
És erről ön semmit se vél.

 

Költőmosoly.Zavarkeltő.
Van már a fa mögött erdő?

 

Úgy sem erre gondol most ön:
Kamránkban egy zsírosbödön.

 

Mondjam-e, hogy úgy szeretem?
Nem. Ezt azért nem tehetem.

 

Ön se tegye, ha nem érzi,
Mert a nő nem holmi prézli,

 

Hogy kedvünkre pirítgatjuk,
S ha odasül, csak kidobjuk.

 

Ó, de mire gondol? mondja,
velem van valami gondja?

 

Úgy összekapta azt a két
áloműző szemöldökét.

 

Nem tudom ön hogy van vele,
de nekem fáj a csend szele,

 

S a sok ‘hát’,és ‘ühüm’ alatt
A karom is majd leszakadt.

 

Ne is szóljon kérem, most már,
Ne legyen ily későn kontár,

 

Pillantásával is rongál,
És még összedől az oltár

 

Amin az ön emlékének
füstölög egy emlékének.