“Reggel vesd el a magot és ne pihentesd kezed estig” (Pr. 11:1:3 ) Bocsásd kenyered a víz felszínére, hozzáférjen, akit éhség gyötör. Adj részt másnak, közel a végítélet, trónt ül a bűn fenn az erkölcsökön. Ki a [… Tovább]
Néha bazaltkövekkel simogat a sors,néha fülledt csókokkal áld nyári éjszakád,olykor úgy tűnik, ártatlanul lakolsz,mert sűrű szomorúság leple borul rád. Néha lemossa arcod a könnyű vízpermet,állsz az esőben, szomjazod friss szagát,álmodsz és feleded az élet-vasterhet,mitől megroggyan a térd, s meggörbül a [… Tovább]
Eladok egy dorombolást ingyenért, másnak, hogy lásd élőben, itt benn, mert mikor libben reggeli széltől a szundító légkör, és az a négy sör már nem vigyorog arcodon – kis nyámnyila szélmalom vagy, s én csak egy rongyos hajnal, nem fürdetve [… Tovább]
Manóvilág produkció… Horváth Endre zenéjére (hangjegyek szerinti ritmusban) Fényben szikrázó világ a tóban ringatja magát. Pille-álmon a szűrt szivárvány színei tűnnek át. Békák hangja a nádason röppen szöcske szárnyakon. Zápor ásít a hegytetőkre, dombot ha ködbe [… Tovább]
„A hit az a madár, amelyik akkor is énekel, amikor tart még az éjszaka sötétsége.” – Indiai mondás Betegágy. Tehetetlenség. Fájdalom.A hit él, s ha felél a kín, énekel.A láz elröpít Golgota hegyére, könnycseppek gurulnak szét arcomon…Krisztust látom [… Tovább]
Hőségnap után Koosán Ildikó A kánikula estére alábbhagyott és vihar kezdte tépni a fákat, hömpölygő felhőkből szakadt ki, áradt, hullámsávokban porzott, csattogott, újkori vízözönnel jött az áldás; sivatagi szomjjal nyelte tova és fuldoklott a kanálisok [… Tovább]
1. Kiszakadtam, mint ecsetből a festék,mint nyárutói vágyakból az esték,bár nagy időm volt jó örömöt élni,az Isten átkát emberölbe kérni, és betűk döngtek, tollamat keresték,azt akartam, hogy utánam eresszék,mert írásjelet tudtam grammra mérni,és futottam a csöndet utolérni. És jött [… Tovább]
