„Reggel vesd el a magot és ne pihentesd kezed estig” (Pr. 11:1:3 )
Bocsásd kenyered a víz felszínére,
hozzáférjen, akit éhség gyötör.
Adj részt másnak, közel a végítélet,
trónt ül a bűn fenn az erkölcsökön.
Ki a szelet lesi csak s felhőkre néz,
ostoba az, ha nem vet s nem arat.
Még az Úrban se bízik meg, hát elvész
mindene, s mint kidőlt fa ott marad.
Reggel vesd el a magot, estig arass.
Szólj fényről és árnyról, hogy meghallgattass,
mikor imára kulcsolod két kezed.
Örvendj, míg az ifjúság tüze hevít,
élj úgy s tudd, hogy Isten földi bűneid
számon kéri tőled, ha megérkezel.
