Szabina elgondolkozva lépett ki a liftből az alagsori garázsban. A kis ezüstszínű Peugeot ott állt Imre Audija mellett. Ahogy beszállt és indított, csak az járt a fejében, hogy mi lesz most velük. Sajnálta ugyan a lányt, mégis valahol veszélyt [… Tovább]
Mikor előhívlak magamból az egy boldog óra. Ilyenkor hull le sok réteg illúzió. Arcodnak tág termőföldjeit boldogan megússza tekintetem. Ma rád ismerek, hiszem, belőled jelen és való. Nekem is vagy, és méginkább tudlak a világnak; mint vágyaink belső várfokán lel [… Tovább]
Úgy szeretnék, úgy szeretnék, iramolni, mint a fecskék, dalolászni könnyű szóval, röpülni egy pillangóval, összerakni, ami széjjel, messzit nyargalászni széllel, illatozni szál virággal, zöldülőzni fűvel, fával, s amikor az égalj lángol, kiizzani a világból.
Bármit álmodok két szelet kenyér közé, az éhség megmarad. Csonka tányérom mellett egy kicsorbult kés hever, benne e kósza gondolat. Mohol, 2015. Június 16.
