Marthi Anna : Teremtés

Mikor előhívlak magamból az egy boldog óra.

Ilyenkor hull le sok réteg illúzió. Arcodnak tág

termőföldjeit boldogan megússza tekintetem.

Ma rád ismerek, hiszem, belőled jelen és való.

Nekem is vagy, és méginkább tudlak a világnak;

mint vágyaink belső várfokán lel istenire a lélek.

Belém pottyansz, apró részlet. Feltűnsz, eltűnsz.

Ha keresnélek úton, útfélen, a nő- és férfilétben,

rád lelek. Feloldom a természetben magam, mint

felold anilinben Csontváry Kosztka Mihály Tivadar.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.07.12. @ 09:00 :: Marthi Anna

Szerző Marthi Anna 1328 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak