Kisregény

Meggyötört emberek 4

  4.   Késő éjjel ért haza, mert Ray-vel és szüleivel, még sokáig beszélgettek. Kínban is volt emiatt, nem elég, hogy ingyen vacsorázott, nem hagyta őket hazamenni sem, hogy pihenjenek. Kavargott a feje a sok elhangzottól. Hogyan is lesz tovább? Erre [… Tovább]

Vers

Álmot ringó

    Fűnyírómnak érces hangjabelebőg a déli csendbe,versenyez a pajzán széllelkajánul zúg, éljenezve. Gondolatom széjjelnyírjamég a fű a földön térdel,karcsú álmom szétzilálvalábam előtt riadt képpel. Jaj a derék megint sajog,leállítom hát a gépet ;lerogyok egy kerti padra,nem keresve párnás széket. [… Tovább]

Vers

Érzés

  Egymásba folynak a másnapok,néha úgy üvölteném: Szabad vagyok!– a rabszolgák között.Én a megváltást várom,hogy megváltsanak.Mindennap megbizonyosodom a létrőla tükörben, hogy létezem:meg van a fejem, lábam, arcom és kezem.Én létezem,de vajon te is létezel?Vagy ez is csak egy álom,amit mindenki [… Tovább]

Vers

Emlékszoba

Emlékszoba /egy programpont kipipálva/                          Koosán Ildikó     magára maradt emlékszobában polcok, asztalok, tározók rendje, fényképek, verssorok keveredve, elszáradt virágcsokor a tálban   ahogy, ha poshadt múlttal telődnek, védelmük, rabságuk egyidejű, amolyan hamisítatlan, élethű tárgyba-dermedése az időnek;   [… Tovább]